Mindig lassabban sétált amikor meglátott, tekintete kereste az enyémet. Ha tekintetünk találkozott akkor ajkaival formázott egy halk sziát. Bár sokszor inkább volt ez az aprócska gesztus hangtalan, ami mindig mosolyra fakasztott. Nem tudtam eldönteni sokáig, hogy ennyire visszahúzódó vagy pedig egyszerűen csak nem akarja, hogy mások meghallják a köszöntést. Nem is tehettem volna mást, mint mosolyogni a dolgon. Hiszen ki az aki ennyire nagy feneket kerít egy ilyen kis dolognak?
Szokták mondani, hogy szem a lélek tükre. Valóban így van, egy egy tekintetből sok mindent megtudhatunk. Az adott ember érzéseiről, jelleméről vagy szándékáról.
Az övében eleinte izgatottságot láttam, vegyítve egy kis kíváncsisággal. Később csodálatot, elismerést és némi vágyat. Aztán csintalanságot, és azt a tipikus kis sunyiságot ami egy egy közös kis titok mögött lappang. Voltak napok hetek, amikor csak ürességet, fáradtságot. Hanyagul odavetettséget: Igen, látlak de most más gondom is van.
Aztán később vágyakozást, amikor hosszú időn keresztül nem találkozott a tekintetünk. Gyermeki ábrándos tekintete, ami pont olyan volt mint mikor egy gyerek az anyjára néz. Mielőtt cukorkáért könyörög a sarki boltban. Igazából, inkább egy gyereknek vagy kis suhancnak tekintettem őt eleinte, mintsem férfinak. De mégis izgatottság fogott el, amikor arra tévedt amerre én is jártam. Kíváncsi voltam vajon ő is csak egy fruskának lát engem, vagy inkább egy nőnek.
Ezért miden alkalmat megragadtam, hogy többet fürkészhessem a szemeit. Hosszabb szemkontaktust tartottam vele, egy idő után ha mögöttem volt is éreztem a tekintetét magamon. Így ha egymás közelében voltunk, időről időre tekintetünk összefonódott. Már nem is tudom, hogy ki kezdte a másikat bámulni. Ő engem vagy én őt. De akárhányszor ránéztem, mindig tágra nyílt tekintetével találtam szembe magam.
Ha rossz hangulatom volt, inkább kerültem a kontaktust. Elhanyagoltam a kis rituálénkat, a hangtalan sziákat, a szüntelen bámulást, az apró flörtöket. Ő viszont kitartóan pásztázott mindig, így nehezebb napjaim után széles mosolysom társult a megszokott dolgainkhoz. Egy olyasfajta ami melegséggel tölti el a másikat, ha látja. Egy olyan támaszpont ami azt sugallja, hogy minden rendben van. Hosszú hónapok teltek el, sok egymásra nézés amit rengeteg szia követett és az én széles mosolyom valamint az ő csillogóvá vált pupillája.
Vágyakozás, kíváncsiság, vidámság, bánat, lehangoltság, remény, szerelem, vágy, törődés, a viszontlátás öröme. Ezek csak néhányak a tekinteteink sokaságából, a kis titkainkból.
Írta: Balogh Claudia
