Azon a téli estén rengeteg hó hullott az egész országban, az utak járhatatlanok voltak a házakat szinte kéményig betemette a hó. Hogy farkas ordító hideg volt az enyhe kifejezésként hatott. Magdi a várost körül vevő tanyák egyikén élt, elszigetelve másoktól. Ott ahol nem számított, hogy a hó betemeti az utat, hiszen út sem volt csak egy kis csapás mely az erdőn át vezetett. Tegnap már ki kellett volna mennie gallyat szedni, mellyel meleget csempészet a sárból vert falú  házába. Nem is nevezné azt más háznak, csak egy kis viskónak.

De a fáradtság és a láz leverte a lábáról, egész nap egy szalmával kibélelt  zsákon feküdt mely fekhelyéül szolgált, tollakból már nem bővelkedő dunyhája alatt. Gondolta holnapra jobban lesz majd, mára elég még a tüzelő. Sparheltben ropogott a tűz, tetején vizet melegített egy kis kamilla teának. Már majdnem teljesen elforrt a víz, de Magdi már mélyen aludt. Láztól gyötört teste pihent az elméjében viszont életének különféle szakaszait vélte látni. Amikor gyermekként a szüleivel a földeken dolgozott, zsíros kenyeret majszolt a földből kivett új hagymával melyet csak ott helyben megpucoltak de meg nem mostak. A naptól megérett paradicsom íze semmihez nem volt hasonlítható, vagy a fa alá lehulló puha körtének zamata. A cséplések, vajköpülések hosszú fáradalmas órái. A kedvenc csirkéinek levágása, a Cigányka nevű malac mely amikor megnőtt szintúgy levágásra került. Bár a szívéhez nőttek a háztáji állatok, tudta hogy ez az élet rendje. Gondozzák őket, növekednek szépen és idővel mind ételül szolgál majd.  Boldog szép idők, melyeknek búcsút mondott mikor felnőtt lett. Vagyis felnőtté kellett válnia, ő nem akart elszakadni a családja biztonságos köréből de az anyja apja félt, hogyha túl koros lesz akkor nem fogja senki sem később feleségül kérni. 

Az anyja rendre csak azt hajtotta, az ő leányából nem lesz vén lány. Ha nem is a legszebb leány a faluból akkor is dolgos, a háztartás minden fortéját ismeri így jó feleség válik majd belőle. A férfiak számára előnyös parti lehet, ha idejében elkel majd. Ez pedig így is történt, Magdinál egy tizenöt évnél idősebb ám tehetős kérője akadt. A szülőknek nem volt ellenére, hogy nem egy fiatal nyikhaj udvarol a lányuknak. Helyette egy komoly, és érett férfi. Bár a vagyona mégis csak jobban dominált abban, hogy áldásukat adják a frigyre. Magdi tudta, hogy a szüleinek nem mondhat ellent, hiszen akkor kitagadnák. Így tizenhat évesen férjhez ment Jenőhöz. Az első években nem akadt nagyobb problémájuk, megszokták egymást. Szép kis birtokuk volt, amit minden falubeli irigyelt. Aztán ahogy teltek az évek és a gyermek áldás elmaradt, egyre nehezebben bírták a nagy ház magányát. Jenő kocsmázni kezdett, eleinte csak egy két felest és bort ivott. Ha haza ment csak bezuhant Magdi mellé az ágyba, később már nem volt hatása az italnak így növelte a mennyiséget a keserűség is nőtt a szívében. A cimborák incselkedései, hogy már negyvenhárom évesen sem büszkélkedhet trónörökössel csak feltüzelték a haragját melyet felesége iránt érzett. Amikor hazaért dühösen neki esett Magdinak és nap nap után egyre gonoszabb dolgokat tett vele, eleinte csak kötözködött.  Feleségét hibáztatta, hogy nincsen gyerekük. A rosszabbnál, rosszabb szavakat pofonok és ütések követték. 

Egyszer annyira berúgott, hogy az alvó Magdinak esett és akarata ellenére közösülésre kényszerítette. Eltökélt volt abban, hogy biztosan nem hágta meg eddig jól azért nem született még gyermekük. Ez a tett volt az, ami miatt betelt végleg a pohár a fiatal asszonynál. Próbált védekezni, ám a férfi haragtól felajzott testét sehogy sem tudta legyűrni magáról. A harcban elfáradt, és már nem ellenállt egy idő után. Csak a végét várta, és a szabadulást. Amikor Jenő kifáradt a kínzásában az oldalára feküdt és elaludt, Magdi a konyhába ment és egy konyhakéssel tért vissza a szobába. Nem habozott, tudta itt a pillanat, itt az idő csak így lehet vége. Egyetlen egy mozdulattal elvágta a férje torkát. Innentől már nem volt sem férje se családja, a szülei megtagadták. Őt pedig börtönbe zárták.

Bűnös volt, hiába ő volt az igazi áldozat mégis csak kioltotta valaki életét. Eme tettét sose felejtette el, még akkor sem amikor a vezeklésének az évei leteltek őt pedig visszaűzték a kinti világba. Furcsán érezte magát azon a napon amikor szabadult, megszerette a börtönben eltöltött időt. A gondtalanságot, a magányt az elszigeteltséget. Bár volt, hogy akadtak nézeteltérései egyik másik cellatársával de sohasem bonyolódott különösebben bele a nehéz szituációkba. A húsz év melyet bent töltött megváltoztatta a világot, kint ijesztő és idegen volt minden. A bent töltött idő alatt a konyhán dolgozott, amiért kapott némi fizetést. Nem seftelt bent semmivel, nem volt szüksége olyan dolgokra sem amire elkölthette volna a pénzét. Így azt gondosan gyűjtögette arra a napra amikor szembe kell néznie a szabadulásával. Nem sok vagyonával neki indult az új életének, ami nem volt egyáltalán könnyű. Megbélyegezték így régi falujába nem mehetett vissza, egy közeli várost körül vevő tanyavilágban találta meg a helyét. Vett egy kis házat egy erdő mellett, mindentől távol, szomszédoktól mentesen. Nem volt bevezetve a víz sem az áram, igazából egyetlen sparhelt volt mindössze benne. Magdi azt gondolta, hogy élete végéig itt kell vezekelnie.

***

A várost körülvevő tanyavilágban sok idős ember élt elszigetelve és magányosan, ezért több mentő csoportot is szerveztek civilekből, rendőrökből és tűzoltókból. Miután megtisztították az utakat elindultak a csoportok, élelemmel vízzel és tüzelővel felpakolva.

***

Magdi csontig hatoló  hidegre ébredt, még láztól égve és kiszáradva próbált felkelni a szalmazsákról. Egyre erősödő hangokat hallott kintről, lapátok ütemes kopogását és embereket akik beszélgettek. 

-Meg kell győződnünk él e valaki ebben a kis kunyhóban, ha nem nézzük meg talán valaki itt fagy halálra. Gyerünk fiúk már nincs sok hátra. 

A mentőcsapat vezetője bekopogott a kis viskó ajtaján, válasz hiányában megpróbálta kinyitni az ajtót ám az nem engedett. Erősebben megtolta a vállával, de semmit nem ért el vele, így berúgta. Az ajtó mögött egy törékeny idős asszony vélt felfedezni. Közelebb érve hozzá látta, hogy bár lassan és nagyon kicsit de ütemesen mozog a dunyha alatt a lélegző idős asszony. 

-Fiúk! Gyertek gyorsan, itt van valaki! 

 Így sikerült Magdit megmenteni még idő előtt, nehogy halálra fagyjon. 

Balogh Claudia