Mikivel egy AWS koncerten találkoztunk, amikor megpillantottam kicsit ledöbbentem. A döbbenetem a bátorságának szólt, hiszen eddigi életem során még nem találkoztam rock koncerten kerekesszékben ülő emberrel. Megakartam őt ismerni, és milyen jól tettem. Egy kötetlen beszélgetésre kértük fel, Dorkával és ő elsőre igent mondott. Nagyon nyitott, és jószívű embert ismertünk meg röpke másfél óra alatt. Ebből a beszélgetésből hoztunk egy kisebb szeletet, amely által megismerhetitek őt ti is. 

Varga Miklós Nyíregyházán született, 1994 Júniusában. Két éves korában volt egy gerincvelő daganata, amely jóindulatú daganat volt. De megbélyegezte az életét, mert olyan helyen nőtt ahol nagyon kockázatos lett volna eltávolítani. 

Ő így vall erről: Jóindulatú, tehát nem fájt panaszom nem volt. Csak így szépen lassan évek múltán folyamatosan épültek le a lábaim. Már mint idegileg az izomzat, mert azoknak az idegeit nyomta. Egy bot, aztán két bottal jártam, utána volt egy csípő műtétem. Ezután, feküdtem jó két hónapig, nyújtott lábbal. Nem gipszben, hanem egy segédeszközbe belefektettek egy pántos dolog volt. 10-12 éves lehettem ekkor. Ekkor úgy tanultam, mint ha magántanuló lennék. Jöttek hozzám a tanárok és leadták az anyagot. 

Hosszabb rehabilitáció következett, amik segítették az izmok nyújtását, de ezután már nem sikerült olyan szintre visszahozni az állapotomat, hogy újra járjak. Szóval maradt a kerekesszék. Azóta is próbálkozom, azt mondják, hogy a rengeteg torna és a mozgatás az segít. Drasztikusabb műtéti beavatkozás még nem jött fel ami úgy segítene. Vagy ha létezik is akkor még nem tudunk róla. Egy híres magyar professzor kezelt végig, hol Pesten hol Debrecenben. Tehát az utazás az nem volt gond. Az állapotomról így ennyit tudok elmondani. 

A Gárdonyiba jártam általános iskolába, utána felköltöztünk Pestre ott voltunk két évig. Ezért az utolsó két évemet ott töltöttem. Utána középiskolában visszakerültem ide Nyíregyházára a Zrínyi Gimnáziumba. 5 éves képzésben vettem részt, egy tehetség gondozó program keretében. Aminek az egyik feltétele a kollégium volt, hiába költöztünk már vissza kollégistának kellett lennem. De nem bánom mert tartalmas volt, a szobatársak azért segítettek viszont szívatások is voltak amiken jókat röhögtünk. A középiskola után egy éves kihagyásom volt, megcsináltam egy emelt szintű informatikai érettségit. És így kerültem be felső oktatásba a Nyíregyházi Egyetemre programozói szakra. Jelenleg is itt tanulok még, de most passzív félévben vagyok. 

A lábadat szemernyit sem tudod mozgatni? 

De tudom kicsit, járókerettel egy pár lépést is megtudok tenni. 

A hétköznapokban menyire korlátoz a kerekesszék?

Tudok autót vezetni, önellátó vagyok. Tudok magamról gondoskodni, semmiben nem szorulok segítségre. Egyedül a szűk ajtókkal vagy a lépcsőkkel vagyok gondban. De ezeken kívül tényleg semmivel nincs gondom. De ha a mellékhelység sem úgy van kialakítva akkor könnyen feltalálom magam. Talán kicsit előnyben vagyok a sorstársaimmal szemben, mert karból kiemelem magam. Szóval megoldom. 

Mesélnél arról milyen egy napod?

Édesapám vállalkozásába szoktam besegíteni. Pár hónapja letettem egy árufuvarozói vizsgát is. De apróbb dolgokat szoktam besegíteni, mivel rugalmas vagyok és van autóm így ha kell akár az ország másik felébe is áttudok menni ha el kell intézni valamit. A mindennapokban sokat ingázok a család miatt. 

Szereted ezt csinálni? 

Igen mert nem unalmas, mint egy irodában ülni egész nap. 

Mit csinálsz a szabadidődben?

Barátokkal vagyok, és az unokatestvéremmel. Néha bulizunk. Azért ez kicsi tervezést igényel. Nincs mindenhol rámpa, és a mosdó sem elég tágas. De megoldhatóak a programok. 

Szokták veled érzékeltetni, hogy más lennél mint mások? Csak azért mert kerekesszékes vagy? 

Nagy átlagban nem, vannak akik meglátnak és nem tudnak ezzel mit kezdeni. De aki megismer kisebb idő után rájön, hogy tök ugyan olyan vagyok mint bárki más. Nekem  gyorsan megy a kapcsolat kialakítás másokkal. 

A gyerekkordban sem volt ezzel gond? A gyerekek vagy a felnőttek a megértőbbek? 

A gyerekek az oviban meg az általános iskolában, vagyis az általános egy részéig még bottal láttak később kerekesszékkel. De sosem tapasztaltam semmi ilyesmit. Nem volt gond. Gimiben apróbb szívatások voltak, de semmi negatív. Volt egy két ember aki úgy jött oda, hogy jajj de sajnállak. De mondtam, hogy nem kell nincs miért. 

(Ez a kép a a beszélgetésünk után készült Miki autójában.) 

Paralimpián gondolkodtál már?

Nem, ami a legkevésbé hasonlít hozzá egyszer elinvitáltak ülő röplabdára. Oda jártam pár hónapig. De nem tetszett valahogy, nem jött be nagyon. 

(Szerkesztő: Megértem Mikit, hiszen én sem szeretem a röplabdát. Nem is értem miért erőltetik a középiskolában annyira.) 

Én egy nagyon pozitív és vagány srácnak gondoltalak amikor megláttalak az AWS koncerten. Volt már kicsit vadabb vagy extrémebb dolog amit kipróbáltál, és ha nem akkor amit kipróbálnál? 

Egyszer két slukkot beleszívtam egy f.cigibe. Ez annak számít?

Talán, még az amikor Lesz Feszten voltam, az kicsit extrémebb volt. Főleg azért mert úgy mentem, hogy utána haza vezettem. Nem sok mindent aludtam és végül a Balatonig le kellett mennem, mert a húgom itthon hagyott egy fontos dolgot.  De nem nem nagyon szoktam és nem is tervezek. 

Mikivel beszélgetünk a szerelmi életéről is annyit árult el, hogy volt már több kapcsolata is. Bár ő beleegyezett, hogy ezt is beleírhatom a cikkbe. De olyan mélyen megnyílt nekünk, és nagyon sok mindent elárult erről is. A szerkesztés alatt úgy láttam helyesnek, ha a beszélgetésnek ez a része ez inkább köztünk marad. Szóval most egyedülálló és még keresi az igazit. Mi pedig szurkolunk, hogy megtalálja. 

Az Inside csapata köszöni Varga Miklósnak a cikkhez a segítséget, mely által azt szerettük volna bemutatni, hogy egy kerekesszékben ülő ember is pont ugyan olyan szerves része a társadalomnak mint a többi ember. Azt hiszem, ő ékes példája ennek. Bár az élet egy igencsak nagy akadályt gurított elé ő jól kezeli ezt. A továbbiakban sok sikert és legalább ennyi kitartást kívánunk neki.