Bálinttal egy nyíregyházi Slamen találkoztam először, kicsit furcsa mozgása keltette fel a figyelmem. Majd a tehetsége, amivel rendesen megáldotta a sors. Amikor felkértem arra, hogy legyen az első interjú alanyunk egyből igent mondott. (Akkor még nem is sejtette, hogy mindenről kifaggatjuk.) 

1990 november hetedikén született Kisvárdán. Születése után kisagyi bevérzést kapott, ami miatt mozgássérültnek lett titulálva. Ő így vall erről:
- Ami igazából nem tesz semmit mert úszok, futok, meg mindent megtudok csinálni csak látványosan járok. Vagy aki egyszer lát az rögtön megjegyez.

A nyíregyházi Sóstón található Anyás-Csecsemő gyermekotthonban nevelkedett, ami már azóta megszűnt. Két lány tesójával együtt kerültek ide, őket hamarabb örökbe fogadták. Hét évet töltött el itt, mielőtt örökbe fogadták. Az örökbefogadó szüleire saját szüleiként tekint, hiszen ők törődtek vele és ők nevelték fel.
Öt műtéte volt tíz év leforgása alatt, ami a születése utáni kisagyi bevérzés következményei miatt volt szükséges. Általános iskolát és a középiskolát is a nyíregyházi Waldorf iskolában végezte el. 2010-ben kezdett a Leonardo Média Akadémián, ahol újságíró végzettséget szerzett. 2012-ben a Nyíregyházi Egyetemen (korábban Főiskola) Szociálpedagógia szakra járt. 2016-ban kezdett el dolgozni a Nyírség Könyvtár Alapítványnál. Jelenleg szociális szférában dolgozik. 

- Amikor kicsi voltál mi akartál lenni nagy korodban? 

- Nagyon sok minden de nem voltak bennem ilyen dolgok, hogy mi akarok lenni mert mindig volt mivel foglalkozzak ugye magam miatt is. Igazából amikor egy otthonban voltam akkor az volt előttem, hogy nem akarok az lenni ami voltam, mert tényleg nem úgy kezdtem mint ahogy most látjátok, hogy járok. Hanem azért volt súlyosabb is. Meg voltak célok, vagy álmok, vagy amikor a szobában öt évesen arról álmodoztam, hogy lesznek-e barátaim. Vagy, hogy vinni fogom e valamire, hogy kikerülök-e onnan. De amúgy meg minden érdekelt. Rendőrségtől kezdve, nagyon sok dolog. 

- A slam mióta érdekel? Amikor úgymond divatba jött? 

- Nem. 2016-ban volt az első slamem, Nyíregyházán. Igazából, csak úgy jelentkeztem nem is gondoltam komolyan, hogy elmegyek. De csak elmentem, és jól sikerült, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Utána már rögtön Pesten próbálkoztam, ahol harmadik lettem egy Mindenki kurva című versel. Utána el-el mentem fellépegetni, nem vettem komolyan, meg a lelkiállapotom sem volt olyan. 2017 óta veszem komolyan, de sosem volt bennem az hogy nyerjek, nem mondanám magam most sem slamernek. 

- Hobbi szinten már akkor is érdekelt az írás, vagy csak később jött? 

- Már harmadikos koromban kezdetleges verseket írtam. De igazán 2004-től kezdtem el írni. Előtte történeteket fabrikáltam, kis regényeket, ilyen kis szöszeneteket. Régen nagyon Petőfi stílusban, és nagy titokban írtam, kulcsos kis naplóba. Amit az osztálytársaim Franciaországban feltörtek, és lebuktam, hogy írok. Az volt a visszajelzés, hogy jól. Voltak szerelmes versek is, meg hazám és forradalom témájú. De teljesen máshogy írtam akkor mint most. Nyilván érik az ember, meg ez egy folyamat.

- Mostanában csak versekben szoktál alkotni vagy más műfajban is? 

- Évekig a csak vers kategória működött aztán, 2008-ban volt egy verses epikus, eposz, Elizíum irány. Az már egy komolyabb dolog volt, azt nagyon szerettem csinálni. Utána kezdtem el regényt írni, abból nem lett semmi. De 2015-ben kezdtem el egy történetet a Vérvörös, ne higgy benne című regényt. Ami el is készült, de picit igazítani kell. Most pedig egy újabb regényen dolgozok ami a Megérzés címet viseli. Amit utóbbi két évem inspirált, a saját átélt dolgaimról.  Novellákat néha írok. Egy filmoldalnak is szoktam filmismertetőket írni alkalmanként.

- A Megérzés című regényedről mesélnél kicsit bővebben?

Egy lány és egy srác története. A barátságról, arról hogyan kötődnek egymáshoz. Amerikában játszódik, egy könyvtárban. A srácnak nagyon jók a megérzései a lánnyal kapcsolatban, és tulajdonképpen nem akarom lelőni az egész poént. Hiszen akkor felesleges volna befejezni. De a regény egyik főszereplője ugyanúgy mozgáskorlátozott mint én, ennyit még elárulhatok. 

- Köteten gondolkoztál már? 

- Tavaly előtt nagyon elgondolkoztam, és ráálltam a dologra. De rólam tudni kell, hogy nagyon szabad szájú vagyok. Kimondom, hogy mit gondolok én nem szeretem ha egy versben valaki szépít mert például, ha "rohad a világ körülöttem", akkor miért írjam azt hogy "jaj de szép minden" meg "jaj de boldog vagyok". Egyrészt ezért nehéz, másrészt mert a politika annyira behálózza a verseket. Ma már ha leírod, hogy szerelmes vagyok kijön, hogy Jobbikos vagy, vagy te balos vagy. Lehetett volna már kötetem, hogyha a kiadónak megfelelek és megcenzúrázom magamat. De sose voltam az a típus aki tolja magát előre és meghajlik csak azért, hogy legyen valamije. Én inkább kiállok. 

- Mit gondolsz a szólásszabadság mennyire valósul meg ebben az országban írás terén? 

- Nem akarok politizálni, de azt gondolom írás terén megvalósul. Mert attól függetlenül, hogy ezt valaki ellenzi, hogy nem szabad és nem lehet, ha csak ti a kulcsos naplóba vagy a fióknak írtok az már ott van. Hiszek abban, hogy minden második vagy harmadik ember ír valamilyen formában. Tehát megvalósul, csak nem kap nyilvánosságot. Ez a különbség, hogy mennyire tudsz kinyilvánítani valamit a közönség felé. Mondjuk a slam az pont erre jó, mert kitudod adni. 

- Akkor nem hagynád, hogy megcenzúrázzák az írásaid? 

Nem, mert ha megcenzúrázzák az már nem én vagyok. Most ez olyan, mintha csinálnál egy süteményt és mondjuk egy csokis muffinról le kéne szedned a csokit. 

- Az online írásban mennyire vagy otthon?

- Két blogot is írok, a Vérvörös és az Értem blogot. Viszont most pihentetem őket egy darabig, mert a regényírásra koncentrálok. 

- A szerelmen kívül sok más témát is boncolgatsz a verseidben, sokszor elég kemény témákat. Legutóbb egy koldus kislányról írtál.(Kislány. Koldul. Kenyeret.- Az éhezés sorai!) De ezek mellett viccesebb témákról is írsz, például az Egészségügyi vers a székletről. Úgy érzem mindenről tudsz írni. Ez tényleg így van? 

- Akkor egy munka alkalmasságira mentem és székletet kellett adni és hát hétfő volt gondoltam kedden beviszem a mintát és nem tudtam elcsípni. Mondtam, hogy kis barátom. picit barátkozzunk össze. (Szerette volna Bálint ha ez nem kerül bele a cikkbe de nem tudtam ki hagyni. -Szerk.) Nem, egyébként azt tudom mondani hogy 2016 novemberétől 2019 januárig ugyanaz a személy volt a múzsám és az, hogy szerelmi költészet vagy hazám vagy amikor kőkeményen, kicsit obszcénabb stílusban kimondasz valamit, összetudod kötni, hogy most hazám vers  a szerelemmel, vagy a politika mert ezeket összelehet.  De nagyon sok mindent kell megköszönjek a múzsámnak. mert ugye hogyha ő nem lenne, nem váltotta volna ki belőlem azt, akkor nem lenne az a vers. 

- Mindenből tudsz inspirálódni? 

- Igen, kell az hogy ne fásuljon bele az ember. Kell az magadnak, hogy több témát is tudj érinteni. Hogy tudj komoly is lenni, de komolytalanabb. Mindenre nyitott vagyok, nagyon jól eltudok hülyéskedni ugyanakkor meg komoly is tudok lenni. 

- Mi az amiről még nem írtál? 

A nemi betegségekről még nem írtam, nem is tervezem. Nyilván amúgy nincs ilyen téma. Na jó a poratkákról sem írtam még. (Kicsit elviccelte ez a Bálint a választ. -Szerk.) 

- Amikor írsz, csak jön az inspiráció és utána munkálkodsz még rajta? 

Nem, nem. Jön, leírom, és úgy hagyom. Csak helyesírási hibákat szoktam javítani. Nagyon ritka  ha módosítok rajta. A slamen szoktam egyébként, de akkor nagyon sokszor szoktam improvizálni is. Mert az egy másik dolog, ott fontosnak tartom, hogy figyelj a közönségre. 

- Kifejezetten szoktál olyan szándékkal nekiállni, hogy leülsz és akkor most írok?

- Nem, mert van egy érzés benned, és akkor azt ki írod magadból. De nem szeretem az ilyesmit olyan mesterkéltnek érzem. Mert most leül az ember és ír, de akkor nem az jön ki, amit érez. Ez olyan, mint mikor egy pillanatot élsz meg. Ott sem gondolkodsz, hogy most ide üljek vagy oda, hogy jobb pillanatom legyen, vagy milyen a hajad, most minden tökéletes-e. Ha nem lesz jó a vers, akkor írok egy újat és kész. 

- Van kedvenc saját versed?

- Igazából nincs, mert minden versemhez kötődik egy érzés egy érzelem. Minden vers mást akar elmondani, és egyetlen versre sem tudom azt mondani, hogy tökéletes. Tehát tényleg nincs. Nem szoktak meghatni a verseim sem. Egyetlen egy volt amin elbőgtem magam, az Elenához írt Búcsúzóul. 

Hoztunk egy verset is Bálinttól, amit az egyik általa már említett múzsája Elena inspirált. 

Elena: KÖNNYvelő

Gyere kérlek, nyújtsd át a KÖNNYed,
Gyűjtsük össze, így lesz majd KÖNNYebb.
KÖNNYű élni, halni KÖNNYörület…
-Ez a világ: KÖNNYED-gyűlölet!

Gyere kérlek, sírjunk most együtt,
Emberként élünk, mért győznek tetűk?
Nézd, hogy fordul, ajtón a kilincs,
Új út nyílik? Nem. Kattan a bilincs!

A becsületet legyőzték már!
Sóhaj lett a szívdobbanás.
Elkönyvelve létünk hibás…
-Ember mond, ember állj! Mit csinálsz?

Frissítsek? Vagy? Újraindítás?
Nem segít a kikapcsolás.
Lélekben, nincs kapacitás…..
-Vírus pusztít! Az a hibás.

Gyere, kérlek- nyújtsd át a KÖNNYed,
Gyűjtsük össze, így lesz majd KÖNNYebb.
S ősz fürtökkel, úgy KÖNNYekkel tele…
Emlékfoszlánnyá lesz, létünknek sírhelye.

KÖNNYű élni, halni KÖNNYörület…
-Ez a világ: KÖNNYED-gyűlölet!
Maradj igaz: s vigaszod párnán,
Némán elszunnyad, gondolva: rá vársz!

KÖNNYveld el szépen, vésd a naplóba:
Új nap ébred: egy se egyforma.
Csak ott a polcon, üvegben lesz KÖNNYED….
-Fájdalmaid benne, de becsüld meg őket!

Mert: ne felejtsd el, hogy hosszú a létünk,
KÖNNY billogja sorsnak: hogy ezt is megéltük!
S eljő a hajnal, és minden megszépülhet…
-A KÖNNYvelés nem… ez el nem évülhet!

2019.01.25

- Van olyan költő, író akit jobban kedvelsz, vagy többet olvasol?

- Bevallom nagyon régen olvastam, így célzottan hogy olvassak. De szeretem Márai Sándort, Adyt, József Attilát. 

- Kortárs költőket esetleg? 

- Nem. Nem tudnék kortársat kiragadni, mert mi is ebben a korban élünk és mindannyian máshogy látjuk a dolgokat. 

- Benne lennél abban az őrült ötletben, hogy videókon keresztül népszerűsítsd a verseket? Egyáltalán fontosnak érzed, hogy inspirálj másokat az olvasásra? 

- Hát mivel könyvmániás vagyok így tényleg szinte mindig olvasok valamilyen regényt. Most a Bármit csak az igazat ne van nálam terítéken. Igen, benne lennék. Szerintem minden második, harmadik ember ír verseket, csak nem merik felvállalni, mert félnek. Ebben a túlpúderezett világban félnek attól, hogy más mit gondol. Én nem ez a típus vagyok, nem érdekel más véleménye. Másképp járok, lehet másképp is gondolkozok.  

- Mit gondolsz ma vagy régen volt könnyebb írónak és költőnek lenni?

- Szerintem minden kornak megvannak a maga nehézségei, azt tudjuk régen hogyan éltek a költők, mennyire meghasonlott a dolog. De ma is nehéz. Egyébként nem tartom magam sem írónak, sem költőnek. Én csak az vagyok, aki kiírja az érzelmeit, vagy verseket ír. Van egy múzsája és annak sír, vagy nevet. 

- Ki az akit költőnek tartasz? Szerinted mitől lesz valaki költő? 

- Ez annyira szubjektív dolog. Mitől lesz vers a vers? Az, hogy mitől jó a vers, vagy mitől válsz te költővé vagy íróvá azt mindig az olvasó dönti el. Van egy visszacsatolás, ha írok egy verset eldöntöm magamban, hogy jó ezt nem így akartam de maradjon. De hogy jó vers-e vagy hogy mond-e valamit, azt mindig a közönséged fogja lereagálni. Abból tudod leszűrni, hogy akkor ez most jó. Ugyanez ez a válasz arra is, hogy költő vagy író vagy-e, hogy annak tartanak-e, azt mondják-e rólad.

 - Mesélj nekünk egy kicsit a Divat Show-ról, amit nőnap alkalmával rendeztek.

- Tagja vagyok egy egyesületnek, FIFOT-nak (Fogyatékos Fiatal Felnőttekért Egyesület). Tulajdonképpen ez egy figyelem felhívás lesz március nyolcadikán, hogy itt vagyunk, ilyenek vagyunk, ezt is megtudjuk csinálni. Egy divat show-val egybekötött szereplés lesz. Ami Nyíregyházán, a Korona Hotelben kerül megrendezésre, délután öt órai kezdéssel. Egyébként szeretek odaállni az ilyen ügyek mellé, nem szeretem a sztereotípiákat, az ez ellen való küzdés számomra fontos. 

 -Mik a terveid a jövőre nézve? 

-Elsőként az, hogy a munkahelyemen megfeleljek, hogy jó szakember legyek! Írói szempontból pedig a Megérzés kitölti az időmet. De az élet mindig hozza magával az új kihívásokat. Annyit elárulhatok, hogy egy sorozaton is dolgozok. Egy romantikus krimitörténeten, a Megérzés főszereplőit felhasználva. Aztán majd meglátjuk merre visz az élet. Mindennap egy kis történelem, de azt mi alakítjuk. Nálunk van a toll. 

Bálintnak köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk neki a továbbiakban. Reméljük, hogy még hallunk felőle. 

Az Inside Csapata!